A Bodrog mentén sokszor ül meg a köd úgy, mintha a föld maga akarná elrejteni az utakat. Aki ott nőtt fel, tudja, hogy a köd nem mindig csak időjárás alapján keletkezik. Néha próba is. Azt nézi, az ember mer-e továbbmenni akkor is, amikor már nem látja, hova lép.
Sokszor láttam Ricsén, ahogy este…
A méhész és a méhek bölcsessége
Bodrogszögön az ember mindig tudja, hogy a víz közel van. Nem azért, mert látja, hanem mert érzi. A föld puhább, a levegő másképp ül meg este, és ha az ember lehajol, mintha valami lassú mozgást érezne a talpa alatt. Annó mikor a gémes kútból még magam is húztam a vizet a teheneinknek Ricsén,…
A kunyhó(nk)
A Bodrogköz akkor változott meg igazán, amikor a folyók már nem járhattak úgy, ahogy addig jártak. A gátak felépültek, a régi vízjárások elcsendesedtek, és a pásztorok egy része úgy érezte, hogy kinyit számukra a világ.
Ez valamikor a szabályozások utáni években történt, amikor a régi emberek még…
Nem ördög az ember!
Ricsén hallottam ezt az anakdotát. Volt egy vénségére igencsak lassú járású asszony, Pálócziné.
Mikor elindult a boltba akkor sokáig tartott, mert mindene fájt és a pár száz méteres út, órákig tartott neki.
Mondták is mikor valaki kapkodott, hogy: "NYUGODTAN MINT PÁLÓCZINÉ!"Ha jól emlékszem…