Aszály van. Mostanában elég végigmenni a Tisza partján, hogy az ember lássa, mennyit változott a világ. A Hegyközben a Rongyvánál, a meder több helyen már száraz. Ahol tavasszal még víz csillogott, most kavics, por és repedezett iszap maradt utána. Hasonló hírek érkeznek a Tolcsva-patakról, a…

Régen, amikor a Bodrogköz még nem tudta eldönteni magáról, hogy föld akar-e lenni vagy víz, a Karcsa ágai között szigetek feküdtek. Nem nagyok. Olyanok, amelyeket reggel még körbevett a víz, délutánra meg félig eltűntek a nád között. Az emberek akkor még nem jártak messzire. Tudták, melyik víz…

A Bodrog mentén sokszor ül meg a köd úgy, mintha a föld maga akarná elrejteni az utakat. Aki ott nőtt fel, tudja, hogy a köd nem mindig csak időjárás alapján keletkezik. Néha próba is. Azt nézi, az ember mer-e továbbmenni akkor is, amikor már nem látja, hova lép. Sokszor láttam Ricsén, ahogy este…

Bodrogszögön az ember mindig tudja, hogy a víz közel van. Nem azért, mert látja, hanem mert érzi. A föld puhább, a levegő másképp ül meg este, és ha az ember lehajol, mintha valami lassú mozgást érezne a talpa alatt. Annó mikor a gémes kútból még magam is húztam a vizet a teheneinknek Ricsén,…

A Bodrogköz akkor változott meg igazán, amikor a folyók már nem járhattak úgy, ahogy addig jártak. A gátak felépültek, a régi vízjárások elcsendesedtek, és a pásztorok egy része úgy érezte, hogy kinyit számukra a világ. Ez valamikor a szabályozások utáni években történt, amikor a régi emberek még…

Ricsén hallottam ezt az anakdotát. Volt egy vénségére igencsak lassú járású asszony, Pálócziné.  Mikor elindult a boltba akkor sokáig tartott, mert mindene fájt és a pár száz méteres út, órákig tartott neki. Mondták is mikor valaki kapkodott, hogy: "NYUGODTAN MINT PÁLÓCZINÉ!"Ha jól emlékszem…

Semjén határában, Ricse felöl menve, bal kézre van egy lapos rész, ahol a föld valahogy másképp viselkedik. Nincs ott semmi különös: fű, homok, széljárás. Se tó, se ér, se árok. Mégis, aki megáll ott, előbb-utóbb érzi, hogy a hely nem üres.Pár tucat éve a jó öreg barátom Balabás Albi bácsi, erre…

„Ne kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Régen, amikor a telek még valódi telek voltak, a Bodrog befagyott. Nem kérdezte senki, elbír-e, mert elbírta. A jég vastagon feküdt a vízen, opálos kék színe volt, mint az öregemberek szemének, akik már sok mindent láttak, de keveset beszéltek róla.…

Aki járt már Ricse határában, különösen a Cigánd felől kígyózó S-kanyarnál, az lehet észrevette, vagy tudja, hogy ott a világ valami furcsa játékba kezd. A táj addig egyszerű: föld, nád, csatorna, ég, bokor, fák, szántók. De az S-kanyartól Ricse felé tartva valami megváltozik. Olyan, mintha a tér…

A nap már túl volt a delelőn a Bodrogköz síksága mögött, amikor a pásztor kiporoszkált a falu határába, a Ticce holtág felé — odament, hogy nyáját itassa, mielőtt a délutáni hőség mállasztaná a levegőt. A nád susogott a parton, a víz felületén ringatózott a fény, s a vidék olyan volt, mint aki…