A Bodrogközben az ember megtanulja, hogy amit három ember lát, az már majdnem igaz. Amit meg tíz ember lát, az már bizony történelem. Lácán pedig majd minden had (család) esküdtek égre-földre, hogy amit láttak, az bizony nem tréfa volt. Teliholdas éjszaka volt a Hideg-vö’gyben, amikor a rét úgy…

A Bodrogköz akkor változott meg igazán, amikor a folyók már nem járhattak úgy, ahogy addig jártak. A gátak felépültek, a régi vízjárások elcsendesedtek, és a pásztorok egy része úgy érezte, hogy kinyit számukra a világ. Ez valamikor a szabályozások utáni években történt, amikor a régi emberek még…

Semjén határában, Ricse felöl menve, bal kézre van egy lapos rész, ahol a föld valahogy másképp viselkedik. Nincs ott semmi különös: fű, homok, széljárás. Se tó, se ér, se árok. Mégis, aki megáll ott, előbb-utóbb érzi, hogy a hely nem üres.Pár tucat éve a jó öreg barátom Balabás Albi bácsi, erre…

Nagykövesden van a Bodrogköz egyik fennmaradt várromja, ami ma is uralja a tájat a Tarbucka dombjának keleti oldalán. A romok messziről hivalkodnak a fűvel borított magaslat tetején, ahogy egykor a vár falai emelkedtek a térség fölé, figyelve a síkságot és a végtelen mezőt. Gyakorlatilag a vár domb…

Aki járt már Ricse határában, különösen a Cigánd felől kígyózó S-kanyarnál, az lehet észrevette, vagy tudja, hogy ott a világ valami furcsa játékba kezd. A táj addig egyszerű: föld, nád, csatorna, ég, bokor, fák, szántók. De az S-kanyartól Ricse felé tartva valami megváltozik. Olyan, mintha a tér…

Gyermekkoromban soha nem értettem, hogy a családunk egy jelentős részét Ácsnak hívták, holott nagyapám, édesanyám Juhász. Nem igazán értettem, míg pár hete, immár 42 évesen nagynéném elmesélte a Juhász családnév eredetét. Az első Juhász a családban dédnagyapám volt. Az ő apja még az Ács nevet…