Bodrogközi mesék

Az égig érő fa, az Öreg Isten és a többiek


A kenyér, amely nem fogyott el a ködben

2026. február 23. 08:43 - ZempléniSanyi

A Bodrog mentén sokszor ül meg a köd úgy, mintha a föld maga akarná elrejteni az utakat. Aki ott nőtt fel, tudja, hogy a köd nem mindig csak időjárás alapján keletkezik. Néha próba is. Azt nézi, az ember mer-e továbbmenni akkor is, amikor már nem látja, hova lép. Sokszor láttam Ricsén, ahogy este…

Tovább
Szólj hozzá!

A kunyhó(nk)

2026. február 09. 14:52 - ZempléniSanyi

A Bodrogköz akkor változott meg igazán, amikor a folyók már nem járhattak úgy, ahogy addig jártak. A gátak felépültek, a régi vízjárások elcsendesedtek, és a pásztorok egy része úgy érezte, hogy kinyit számukra a világ. Ez valamikor a szabályozások utáni években történt, amikor a régi emberek még…

Tovább
Szólj hozzá!

A garabonciás, aki vihart kért a Vajdácskai-keresztnél

2025. november 24. 18:08 - ZempléniSanyi

A Bodrogköz száraz nyarai mindig külön témát szolgáltatnak, de volt egyszer egy esztendő, amelyre még az öregek is úgy emlékeztek: „olyan volt, mintha a nap is elfelejtette volna lehunyni a szemét.” A földek repedeztek, a Bodrog visszahúzódott a meder legmélyére, és a vajdácskaiak úgy éltek, mintha…

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása