Aztán azt tudjátok, hogyan lett megalapítva a Leleszi apátság?
Nem? Gondoltam. No elmesélem nektek.
Az úgy esett, hogy jó 800 éve, magyar honban bizony kemény idők jártak.
András Királyunk – 2. e néven - külhonból hozatott magának feleséget és annak kíséretével vette körül magát.
András igencsak megszerette feleségét, és annak minden kívánságát teljesítette.
A királyné is igencsak megszerette király urunkat, mert 5 gyermeket is szült neki
Egyre nagyobb adományokat, címeket, bírtokokat adományozott neki, sokszor a magyar nemesek kárára, ezt pedig sokan nem nézték jó szemmel a nemeseink közül.
A nemesek úgy gondolták, hogy a királyné miatt kapnak a külhoniak ilyen sok adományt és birtokot.
Így esett, hogy az úr 1213. évében, annak is 9. havának 28. napján a, főnemesek egy csoportja Péter ispán, Kacsics nembeli Simon és Bánk Bán urunk veje, Simon összeesküvést szőtt a Királyné ellen és elveszejtette őt egy vadászaton a Pilis-hegységben.
András királyunknak, akkoriban ép Zemplénben, annak is a Bodrogközi részében akadt dolga.
Péter ispán miután megölte a királynét, ősi magyar szokás szerint, kivágta annak szívét és levágta a jobb kezét mellyel védekezett, majd beletette azt egy díszes dobozba, majd egy futárra bízva azt elküldte a királynak.
A futár a királyt egy dombon érte utol.
Átadta neki a dobozt majd, amikor királyunk belenézett, menten megindultak a könnyei, hiszen rögtön megértette az üzenetet.
Így szól egyik hű emberéhez.
- Lelu! Itt, ahol most állunk Én, ezt a dombot és környékét néked adom. Építs rajta fel egy templomot, és e templomban temesd el szeretett feleségem szívét és kezét.
Lelu vitéz így is tett és így épült fel a leleszi apátság alapja. – egy királyné szívére.
Mondják a régi öregek, hogy időnként hallani egy -egy szívdobbanást, mikor misére mennek.
Mikor királyunk hazatért feleségének szív nélküli testét a pilisi cisztercita kolostorban, díszes szarkofágban temette el.
Lelu nevét pedig megkapta a falú, ami ma Lelesz néven ismert.
Ez hát a leleszi apátság története.