Gyermekkoromban soha nem értettem, hogy a családunk egy jelentős részét Ácsnak hívták, holott nagyapám, édesanyám Juhász. Nem igazán értettem, míg pár hete, immár 42 évesen nagynéném elmesélte a Juhász családnév eredetét.

Az első Juhász a családban dédnagyapám volt.

Az ő apja még az Ács nevet kapta a keresztségben, ahogy az ő apja, a nagyapja és így tovább.

Történt, hogy Ács üknagyapám, mint szabad pásztorember, családjával és nyájával Karcsára, illetve annak határába költözött. Ekkor már 2 fia volt, és még 3 született később.

1884-ben megszületett a 3. gyermeke is, akinek a József nevet szánta és ő lett az én dédnagyapám.

Ahogy akkoriban szokás volt, elvitte a gyermeket a tisztelendőhöz, hogy a gyermek minél hamarabb megkaphassa a keresztséget.

Mikor megérkezett a tisztelendő nagyon elfoglalt volt. Ép az Intézővel meg a csendőrrel és az egyik gazdával kártyázott.

Üzent is a pap a kántorral, hogy most nem ér rá, de üknagyapám ragaszkodott hozzá, hogy itt van a kisded, itt vannak a keresztszülők, legyen már szíves a gyermeket keresztségben részesíteni.

No, a pap kicsit ittasan felpattant, magára öltötte a reverendát, majd rekordgyorsasággal megkeresztelte dédnagyapámat.

Kifelé menet mondván, hogy a dokumentumokat, majd holnap elintézik.

Másnap, a másnapos tisztelendő úr, kérdi a kántort, hogy kit is kereszteltünk meg tegnap?

A kántor meg mondja, hogy annak a Juhásznak a 3. fiát.

Így lett dédnagyapám Ács Józsefből Juhász József.

A dédnagyapám pedig igencsak szapora ember volt. 11 gyermeket nemzett, akikből 9 fiú lett.

Tiszacsermelyen pedig így a Juhász család elég kiterjedt lett.

Mára már szétszóródtunk az ország minden szegletébe.