Bodrogközi mesék

Az égig érő fa, az Öreg Isten és a többiek

Az 5 család meséje

2018. május 21. 21:47 - Wing Angell

Ha valaki Cigánd felől közelíti meg Ricsét, akkor lehet, hogy feltűnik neki, hogy ott milyen magas is arra az égbolt. Az embernek olyan érzése van a ricsei határban, mintha egy mélyedésből nézne felfelé és csak emel-emeli a tekintetét.

Na most nem volt ez mindig így, van a dolognak egy kis előzménye.

Ricse a Bodrogköz legelzártabb települése volt. Míg Karád, meg Kenézlő Szabolcs felé tudott mozogni a Tiszán át, a Hosszú-rét partján lévő faluk, meg a többi zempléni település felé tudtak mozdulni.

De Ricse ott állt egy magában a mocsár legmélyén. Ide még a legnagyobb aszály idején sem lehetett száraz lábbal bejönni.

De még sem lehet azt mondani, hogy egy istentől elhagyatott hely lett volna, sőt!

dawn-dusk-lake-164243.jpg

Az 1700-as években (hasonlóan a mai időkhöz) Magyarországon sok helyen a vallásuk miatt rekesztették ki az embereket. Pázmány Péter tevékenységének köszönhetően sorra tértek vissza a régi katolikus hitre a nemesi családok. Akkoriban a földesurak nem nézték jó szemmel, ha másféle hiten vannak a területükön élők. Így azokat, akik máskép gondolkodtak nehéz dolguk volt.

Így eset, hogy az országban szétszórva öt, sokat zaklatott református család családfője álmot látott. Az álmukban az volt, hogy mivel hűek a hitükhöz és az öreg jó istennek igazán mindegy, hogy valaki katolikus-e vagy református, neki az számít, hogy igaz, jó ember legyen. Ezért segít neki meg a családjának és olyan helyre vezeti őket, ahová nehéz lesz eljutniuk és ahol ugyan nehéz dolguk lesz, de békében élhetnek és sokasodhatnak.

Annyi csak a dolguk, hogy induljanak el kelet felé és ott, ahol legmagasabb az égbolt, ott majd találnak egy falut. Ott telepedjenek majd le.

Neki is indultak és kitartóan mentek kelet felé. Útközben voltak, akik összetalálkoztak, és együtt mentek tovább.

Sárospatak környékén már majdnem megálltak, hogy ez már jó református vidék, de eszükbe jutott az álom, hogy bizony olyan helyre kell menniük, ahová nehéz lesz eljutniuk.

Ezért neki vágtak a Bodrogköznek és érkeztek meg Ricsére.

Így esett, hogy Ricsére 5 család települt be, a Máté, Vécsy, Körmöndi, Deák, Kocsi

Jöttek a Vécsyek Vécsről.

A Kocsik, Kócsról.

Mondják, hogy a Körmöndiek Körmendről, de ezt sokan vitatják.

A Deákok és a Mátékat nem tudnám megmondani honnan, csak azt, hogy nagyon két ősi családnévvel van dolgunk.

És ahogy az öreg jó isten ígérte nekik, nehéz dolguk volt, de békességben gyakorolhatták hitüket és sokasodhattak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bodrogkozimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr8113991348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása