Annak idején, mikor Árpád apánk elfoglalta-e hont, az egyik első terület, ahol megpihent az a terület volt, amit ma Zemplén községként ismerünk. Persze volt itt egy csata is, amit megnyertek a magyarok.

Pár nap múlva, Árpád és kísérete felment arra a magaslatra, amit ma Tar-Bucka néven ismerünk.

Innen küldte el Árpád, a Nemzetségfőket,  hogy ki merre menjen tovább és itt adta ki a parancsot az alant elterülő vidék – a Bodrogköz- elfoglalására is. Ez már csak azért is fontos volt, mert a legyőzöttek a Bodrogköz mocsaraiban reméltek oltalmat találni a magyarok elől.

Ez utóbbi feladat a Baksa nemzetségnek jutott.

Ők neki is álltak és az itt lévő falvakat egytől -egyig el is foglalták.

Ahogy módszeresen haladtak előre az ellenség egyre inkább beszorult a mocsárba.

Sokan ott vesztek közülük a Nagy-lapos végtelen mély mocsarában.

Így esett, hogy pár nap alatt addig űzték az ellenséget, hogy az teljesen beszorult a Tisza és a Bodrog sarkába.

De a mocsár mindkét fél erejét kivette, így a menekülők szorult helyzetükben követet menesztettek a magyarokhoz, mondván: ahelyett, hogy megverekednek, döntsék el nyílpárbajjal a végső győzelmet.

A magyarok ráálltak és közülük egy Kenéz nevű dalia állt ki, míg az ellenből Vencel volt, ki a vállalta a párbajt.

A magyarok úgy állapodtak meg, hogy csak egy nyílvesszőt lőhetnek ki a párbajozók, ha abból az egy lövésből nincs győztes, akkor marad a verekedés.

Vencel átúsztatott a Tiszán, majd a túlparton megállva, felajzotta íját és várt és a már felkészült Kenézzel együtt a jelre vártak.

De mielőtt jelet adtak volna, Kenéz azt mondta:

-Mivel Ti álltatok elő ezzel az ötlettel, lőj Te előszőr.

Vencel kapott az alkalmon és lőtt.

Igen ám, de az íja nem volt olyan erős, hogy átbírja lőni a vesszőt a Tiszán, így az, nem messze a parttól beléhullott a vízbe.

Kenéz kivárt, majd szép lassan megfeszíté íját, célzott és elengedte a vesszőt.

Néma csend lett… és … Vencel holtan esett össze, a szívét átjárt nyílvesszőtől.

A menekülők behódoltak és szolgái lettek a magyaroknak.

A Tisza két partjának egy-egy települése őrzi-e párbaj emlékét.

Ott, ahol Kenéz állt, lett megalapítva Kenézlő. Ahol pedig Vencel, ott Vencsellő, amit ma Gávavencsellő néven ismerünk.

Tompa Mihály is megírta-e történetet, de hát az ő versében a Két íjászban, - a kor szellemének megfelelően a romantikáé a főszerep és természetesen nő van a dologban.

Mi ennél a regénél megmaradtunk a harcosok világában. Elvégre a Magyart, Európában sok-sok évszázadon keresztül, harcos népként ismerték(el).